Manta rájával úsztunk!

Fél 8 reggeli, platós pickuppal a Yellow Bridge-ig, gyalog át, fel egy kis hajóra és neki az óceánnak. Ma megyünk meglátogatni nagy álmomat: a manta ráját! Ismét nagyon színes társaság verődött össze, mondjuk főként Európából, de nem sok időnk volt ismerkedni, mert a lyukacsos, barlangokkal szabdalt parton megérkeztünk a Manta Bay-be. 

Nem tudom mit szeretnek itt annyira a manták, de ha már ez a neve a helynek, akkor csak kell lennie néha egy-egy letámasztott mantának. A vezetőnk kiállt a hajócska orrába és kémlelte a vizet. Fogalmam sincs, hogy mit láthatott, mert olyan hullámos volt a víz, hogy ihaj, de egyszercsak elkiáltotta magát, hogy ugorjunk, mire mindenki felkapkodta a felszerelését és ugortunk. Nos, nem voltunk egyedül. Akkor tűnt csak fel, hogy milliónyi másik kis hajó adta ki ugyanezt az utasítást és küldte “vadászatra” megannyi utasát, úgyhogy lábak és seggek mindenütt. Itt nem a hullámoktól vagy az állatoktól kellett tartani, hanem attól, hogy nehogy valaki fejberúgjon nagy igyekezetében. A másik: a szemét! Irgalmatlan mennyiségű és minőségű szemét hullámzott a vizen, poharak, zacskók, bambusz-darabok, ami nem segítette az úszást. A víz átlátszósága kihívásokkal küzdött, ahogy mi is. Fentmaradni a hullámok tetején, kikerülni a nagydarab szemeteket és a kalimpáló turistákat. 

És akkor elkiáltotta magát valaki: MANTA! Mint a cukorlére a legyek, mindenki odaküzdötte magát, a manta meg méltóságteljesen, leszarva a sok embert, megjelent. Rettenet nagy volt, úgy úszott a vízben, mintha repülne. Hatalmas száját szélesretátva szelte a hullámokat, magaután húzva hosszú farkát. Legalább 2 méter széles lehetett, ha nem több. S ahogy jött, úgy ment, mi meg vissza a hullámzó csónakra. Akkor vettem csak észre, hogy  a nagy sietségben én gatyával együtt ugrottam be, szerencse, hogy nem volt a zsebemben semmi, csak néhány folyóssá vált zsebkendő…

Párszáz méter után ismét: MANTA…! és akkor ugrás. De már elment… Vissza… És újra: MANTA! Úszok-úszok, félszemem Danin, másik a vezetőn, aki full ugyanúgy nézett ki, mint az az 50 másik helyi manus, aki a csoportját vezényelte. Épp haladok az árral, mikor visszapillantottam, hát ki van a nyomomban???? Egy méretes manta rája!!!!! KARNYÚJTÁSNYIRA tőlem! Annyira meglepődtem, hogy felsikkantottam. Itt volt ő! Csodaszép, hatalmas, lenyűgöző, elegáns. Úsztam utána, ahogy bírtam, néztem, ahogy szépen alámerül. Fantasztikus élmény volt, amit nagyon köszönök!!! Még úgy is, hogy tömegek nézték végig az állat vonulását. Volt, aki nem bírta a hullámzást, sugárban hányt ki a hajóból (szerencsére nem a mienkből), de akkor már mi is a fedélzeten voltunk és indultunk tovább a következő spotra.

A Crystal Bay-ben gyönyörű korallokat és olyan színes halakat láttunk, hogy az hihetetlen (volt, aki teknőst is). A sárga, a kék és a narancs minden árnyalata, neonváltozatban felvillant. Láttunk doboz halat, gömbhalat és megannyi doktorhalat. Csak lebegtünk Danival kézenfogva (hogy ne veszítsük el egymást) és bámultuk a halacskákat. Ezek után már biztosak voltunk abban, hogy jól választottunk, délután is ide fogunk jönni, mert itt lesz a szállásunk a következő néhány napban. 

Az utolsó megállónk a Pantai Banana öböl volt, ahol halrajokat láttunk, sőt Dani még etetett is, amit a vezetőnk le is videózott. Itt már kicsit elegem lett a hullámzásból, jó volt visszaszállni a hajóra és kidöngetni a partra, ahol már újra megjelent a víz. Séta át a Yellow Bridge-en, újra kocsi és már a szállásunkon voltunk, ahol felcuccolódtunk, hátra arc és út vissza… kocsi… Yellow Bridge…séta át… A hajóra várni kellett, mert addig nem indult, amíg meg nem telt, úgyhogy egy hideg tea társaságában vártuk a többi utast, hogy megérkezzen. Fél órába sem telt, már gázoltunk a vízben, hátunkon a nagy zsák, elöl a kicsi, fel a hajóra, ami átvitt a következő szigetre, a legnagyobbra a három közül: Nusa Penidára. Végre megvalósítjuk régi álmomat: az “island hopping”-ot, azaz ugrálunk egyik szigetről a másikra.

Nusa Penidán pillanatok alatt találtunk taxit (Lomboki sofőrrel), aki kis alkudozás után elvitt  szállásunkra, a ma délelőtti Crystal Bay közelében levő Puri Garden Penidához. Pálmafák között áll 10 kis bungalló, olyan jellegzetes, helyi stílusú: nagy belmagasság, rattan belső borítás, csúcsos tető, előttük meg az elengedhetetlen medence. Olyan finom ebédet adtak ott, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, majd mély álomba zuhantunk, mert valahogy ki kellett pihenni a pokoli hullámzást, a délelőtti vadászat kicsit megviselt. Na de utána újult erővel indultunk neki a 600 méterre levő partnak egy pálmafás, árnyas dzsungelen át. A helyiek ott élnek kicsi, kopott házaikban, mellettük meg mindenhol a már megszokott csodaszép házi templomok és házi oltárok. A halottaik úgy látom több törődést kapnak, mint az élők… 

A Crystal Bay most még csodálatosabb volt és, ami még fontosabb: alig volt benne valaki. A délutáni fények hangulatosan átszőtték a vizet és a benne kajáló, rajban úszó halakat. Ismét megcsodáltuk az antennás pillangóhalakat, meg az unikornis halat és akkor… feltűnt Ő!!!!!!!! Egy levesteknős, pontosabban egy zöld tengeri teknős. Szép nyugodtan evezett mellső lábaival, páncélján játszott a fény, ő meg elegánsan ment ide-oda. Együtt úsztunk… VÉGRE!!!!! Ismét együtt úszhattam egy ilyen csodálatos “kis” állattal! Úsztunk fölötte, úsztunk mellette, mikor feljött levegőért és kidugta kis orrát, mentünk vele, majd ismét le. Volt időnk elmélyedni a látványában: ráncos nyakában és csodamintás, finomrajzolatú lábain és fején. Imádtam minden vele töltött pillanatot. Annyira nyugodt, meditatív dolog egy teknőssel létezni… A végén csak azért hagytuk ott, mert olyan erős áramlatok kezdtek lenni, hogy jobbnak láttuk kimenni a partra. Minden esetre nagy élmény volt!

A parton kicsit sétáltunk, kagylókat gyűjtöttünk, Dani vett egy tűzbe tartott, sült kukoricát (amit a pasi egy ecsettel kent meg sóval) és néztük a bandábaverődött kutyák pajkos játékát. Hát így telt ez a nap. Este még megnéztük a ma készült videókat, ugyanis a reggeli vezetőnk elküldte a GoPro felvételeit és újra átéltük a manta rájával, meg a teknőssel való találkozás kedves pillanatait. Köszönöm a szerencsénket!!!!!!

Ezek alatt kakasok vannak

(A következő hónapokban pár-naponta fog megjelenni egy-egy új bejegyzés, az utazásom folytatása. Ha nem szeretnél lemaradni róla iratkozz fel! Ezt úgy tudod megtenni, hogy rákattintasz a "Feliratkozás" gombra akkor, amikor az oldal legtetejét, a főcímet nézed. Megtiszteltetés, ha megteszed! Ha szeretnél üzenni nekem, az oldal alján azt is megteheted!)