Elindultunk átszelni az óceánt

Őrült hullámzás volt az éjjel, állandóan azt hittem, hogy be fog jönni a víz a szobánkba. Mint reggel kiderült pár méter hiányzott csupán hozzá… Fél 7-kor reggeli a cicákkal, ismét pakolás és már jött is értünk a lovaskocsi (micsoda fellengzősen hangzik). A kikötőben ismét találkoztunk Lilláékkal és együtt trappoltunk bele az óceánba, hogy jól kiszámítva a hullámokat felugorjunk a Lombokra menő, helyi hajóra. Hát nem mondom, hogy nem lettem kicsit vizes… 

Fél óra alatt értünk át Lombok fő szigetére, ahol 9-re volt megbeszélve a találka egy étteremben, hogy nekiinduljunk a 4-napos, Lombokból Floresbe tartó hajó-utunknak (amin oly sokat gondolkodtunk korábban, hát most élesbe váltott). Most épp itt ülök és elővettem a laptopom, mert még van egy óránk a busz indulásáig. Egy helyi csávó állandóan idejön hozzánk és karkötőket próbál eladni mindenféle mesével: hogy ezzel védekezz a cápák ellen, ezzel meg csalogasd a teknősöket… egy másik meg mutatja az eurót, mondjuk nekünk nem az van, erre nagyon elcsodálkozik. Hol is van Hungaria? Európa? Hát igen. Ott… A busz már itt burrog mellettem, ezek szerint bekapcsolták a légkondit, szarrá fogunk fagyni, jó ha előveszem a meleg holmimat, noha egyelőre még csak izzadok… Na, akkor találkozunk a hajón 3-4 óra múlva, ugyanis ennyi lesz a buszút a sziget másik felébe.

Végül nem is a buszba ültettek be, hanem egy külön autóba egy fiatal, francia párral. Nem igazán beszéltek, de annyi kiderült, hogy fizikoterapeuták és örültek, hogy mi meg biosz tanárok. A sofőr meg sem szólalt egész végig, viszont iszonyú idegesen szipogott, de konstans módon, amibe egy idő után belefásultunk. Hiába adtunk volna zsepit, asszem inkább másképp szabadult volna meg tőle, de nem tette… Féluton megálltunk, a Golden Island Cruise meeting point-nál, ahol kaptunk egy “welcome drink”-et, használhattuk a mosdót és elmondták a tudnivalókat az úttal kapcsolatban. Megnyugtató volt, hogy úgy tűnik létezik ez a cég - mert nekem még ilyen félelmeim is voltak - és ugyan még nem láttuk a hajót, de kifizettették az összeg másik felét is. Ahogy körbenéztem a valószínűsíthető csoportunkon, akikkel 4 napig össze leszünk zárva nem estem kétségbe, igazából egész szimpatikusnak tűnt a társaság rengeteg franciával, néhány spanyollal és talán angolokkal. Megnyugodtam: rendben lesz ez, nem tűntek óceánba-okádó, hajnalig hangosan tivornyászó alakoknak. De persze kinek van ez a homlokára írva?

Lombok szigete egyébként más hangulatú, mint az eddigiek, valahogy nekem sokkal vadabbnak, sötétebb zöldnek tűnt, hatalmas hegyekkel és terekkel. Végig a hatalmas vulkánt, a Rinjanit kerülgettük, ami kb. mindenhonnan látszik. Út közben is hasznosak voltunk, mert lefoglaltuk a szállást Floresen, hogy mikor megérkezünk ne kelljen ezzel foglalkozni, meg aztán ki tudja hogy lesz nekünk netünk…

Újabb másfél óra múlva érkeztünk Kayangan kikötőjébe, a sziget túloldalára ahol végre találkozhattunk a hajónkkal: Frs. Menami-val. Olyan volt, mint a képeken: szuperszép!!!! Az egyik szinten van a konyha, kis étkezővel, meg azok a szobák, amik csak 2 személyesek, sőt!!!! még ablakuk is van. Mi is egy ilyet fizettünk be. De lehetett volna még emeletes ágyas vagy ablaktalan, 6-ágyas vagy egyágyas kabinokat is bérelni, hát látva, hogy azok milyenek, mindenképp nagyon jól döntöttünk. Mivel ez egy deluxe hajó, minden szobának van saját légkondija, ami azért ezen az égövön elég fontos… Van egy chill area babzsákokkal, kanapéval és napvitorlával, valamint van egy tető is, ahonnan 360-fokban körben láthatod az óceánt. Egyetlen negatívuma az volt, hogy nekünk még azt mondták ezeknek a kabinoknak saját fürdőszobája van, hát nincs, viszont a kb 30 emberre összesen 6 WC jut (zuhannyal egybekötve). 

A szobánk amúgy cuki, nagy ágy, pici előtér, ahova le tudtunk pakolni és 3 ablak. Kell ennél több? Kipakoltunk és belaktuk a pici teret. Amíg a hajó várta a kikötői papírok jóváhagyását megkaptuk az első ebédünket a fedélzeten. Minden várakozásunkat felülmúlta, olyan finom volt, igaz a csípőssége kicsit túlmutatott az ideálison. Ahogy elindultunk a fedélzetet betöltötte egy kis kellemes zene, s mi csak álltunk a napsütésben, a megmozduló levegőben, a hullámtalan öbölben, hogy “ te jó ég, ilyen is van a Világon!?”. 

Kicsit pihentünk a kabinban, s persze megérkeztek a nagyobbacska hullámok is, de még teljesen bírható volt. Mára csak egy program volt: naplemente nézés a Kenawa szigeten. Ahogy közelítettünk hát bizony láttuk, hogy olyan fekete felhők vannak fölötte, hogy csuda, ráadásul több helyen leszakadó esőt is megfigyeltünk, ami látványnak csodaszép volt, de nagyon nem akartam megázni. Az óceánban repülő halak vonták el a figyelmemet, olyan hirtelen változtatva irány és oly hosszan repülve, hogy az valami elképzelhetetlen…

Ő itt a hajónk

Felfegyverkeztünk egy-egy esőkabáttal és beszálltunk a kis csónakba, ami kivitt a partra. Amint földet ért a lábunk a felhők úgy felszívódtak, mintha ott sem lettek volna és aranysárga fény borította be a lankás domboldalt, amit megmászni készültünk. Maga volt a csoda! Hatalmas fűmezőben sétáltunk ami csak úgy hullámzott a sós szélben, Dani felküldte a drónt, majd utánamentünk a kis puklira. Mindig is alulértékeltem a naplementéket, de ez most olyan szép volt, minden pillanatban mutatott valami újat és mikor azt hitted ennyi volt, megfordultál és az ellenkező irány is tartogatott valami fantasztikusat. Narancssárga, éles kontúrok, habos, krémszínű polaroid-felhők, vízben tükröződő tinta-fények. Egy fiatal pár kis hangszórón zenét vitt fel a kilátópontra, amit általában instant utálnék, de itt annyira szépen hozzátett a látványhoz, hogy én csodálkoztam a legjobban rajta. Nagy élmény volt ez így!

Ahogy jöttünk lefele és betértünk egy hippi-bungallóba - ami inkább tűnt egy kunyhónak a Tatuin bolygón (Csillagok Háborúja), mint elhagyatott kutatóállomásnak - láttuk ahogy Lilláék épp felfele tartanak a hegyen…

A kis csónakkal visszatértünk a hajóra és vacsoráztunk. Na, az is nagyon finom volt, gyümölcs-szeletekkel a végén… Több volt, mint tökéletes. Gyorsan, még a tömegek előtt elmentünk zuhanyozni, ami fura, hogy itt édesvízzel működött, nem úgy, mint Gili Menon… majd felmentünk a topp deck-re naplót írni, Dani olvasni. Most is itt ülök. Körülöttem az óceán vaksötét, de tele van kis fény-pöttyökkel, a távoli partszakasz és a halászhajók, főként a rákhalászok fényei. Most valahogy nincs kedvem szocializálódni… csak emésztgetni… Ja, és van WIFI. Bármilyen hihetetlen, működik a Starlink, műholdas internetünk van… Hihetetlen! Na, megyek lefeküdni, mert holnap kora reggel randim van… Randim van egy cetcápával… (remélem ő is tud róla)!

(A következő hónapokban pár-naponta fog megjelenni egy-egy új bejegyzés, az utazásom folytatása. Ha nem szeretnél lemaradni róla iratkozz fel! Ezt úgy tudod megtenni, hogy rákattintasz a "Feliratkozás" gombra akkor, amikor az oldal legtetejét, a főcímet nézed. Megtiszteltetés, ha megteszed! Ha szeretnél üzenni nekem, az oldal alján azt is megteheted!)