A pekingi kacsa

Szemerkélő esőre ébredtem, micsoda mázli, hogy tegnap voltam a Falnál. Nem sok kedvem volt kikászálódni az ágyból, de hát már várt a Nyári Palota, a sárkányhölgy kedvenc rezidenciája, nem várathattam meg. Sajnos eléggé megfáztam tegnap, de hát ez van, betoltam egy Aspirint az majd helyretesz. Indulás előtt leadtam a szennyesemet, ugyanis ez benne van a szolgáltatásukban és gondoltam jó lenne friss ruhákkal nekivágni a másik országnak. Ha szerencsém van még este visszakapom őket tisztán.

1 órát metróztam, hogy megpillanthassam a hatalmas területen levő nyári rezidenciát, ami a Kunming tó partján, egy brutál nagy park területén van elcsöpögtetve. Ami miatt izgalmas: az a hely szelleme, a valaha volt ármánykodó nő: Dowager Cixi miatt, aki több, mint 40 évig uralkodott gyerek-császárokon keresztül, egyedülállóan a kínai történelemben. Ennek megfelelően a kertek tele vannak a női uralkodók jelképével: a daruval, annál kevesebb a sárkány, s ha van is azok mancsa az üres levegőt markolásszák, nem pedig a hatalom jelképét: a gömböt. A tetőcserepek itt mind sárgák, noha elvileg sehol másutt, csak a Tiltott városban lehetett volna, ezzel is jelezve, hogy ki az úr valójában! 

Mivel a hely hatalmas, én meg nem akartam az egész utolsó napomat itt tölteni kibéreltem egy audio guid-ot, hogy célirányosabban menjek. Maga a szerkezet nagyon elmés, mert attól a pillanattól kezdve, hogy megkaptam hozzá se kellett érnem, mert érzékelte, hogy hol vagyok és mondta a sok tudnivalót a fülembe. Ráadásul a nyakamba akasztott műanyag lapra egy térkép volt felrajzolva, s amint megemeltem piros pöttyök villantak fel a fontos helyeken. Ez, a kis könyvem és a mobilom térképe sem volt azonban elég ahhoz, hogy ne vesszek el már az első pillanatban. Fogalmam sem volt hol vagyok és ha véletlenül sikerült ráakadni nem sokáig voltam nyomon. Ez ma valahogy nem jött össze… Az épületkomplexum a “Hosszú élet” hegyre épült, amit én nem is tudom hányszor másztam meg, majd kerültem le róla, hogy aztán újra felmenjek rá valamiért… Zegzugos ösvények labirintus-szerű hálózata a ciprusfák alatt, pagodák itt, templomok ott. Amikor a fák között feltűnt a tó szürke vize, tele csónakázó emberekkel, na az adott némi támpontot. Nem könnyítette meg a dolgomat az eszetlenül nagy tömeg sem, szombat és iskolai szünet lévén milliószám hömpölygött az ember-áradat. A hely szellemét nem érzékeltem és kezdett elegem lenni a tömegből. 

Álljon itt röviden azért néhány látnivaló is, különösképp azok, amik nagyon tetszettek. A “Jóakarat és hosszú élet” épületéből irányította a birodalmat a már említett nő (találó az elnevezés). Látni lehet a csodás, nyitott színházat és a Világ egyik leghosszabb, 728 méteres, fedett folyosóját, melyet csodás festmények díszítenek, végig a tóparton. A kedvencem - a tájképet meghatározó: “A buddhista tömjén pagodája” - többszintes tornyával igazi gyöngyszem. Felmásztam hozzá, leültem a tövébe és figyelgettem. Ugyanazok a színek dominálják, mint a Mennyei béke templomát: kék, zöld és arany. Csodálatos! Kis medencékben lótusz virág, az árkádok alatt fotózkodó (csak nem?) díszbe öltözött lányok. 4 óra túrázás után úgy éreztem elég volt, az idő is lehűlt - aminek mondjuk örültem - de már elég volt az emberekből. Nagy nehezen eltaláltam az északi kaput (nem volt könnyű) és felcsaptam magam a metróra.

Egyetlen célpontom volt még mára, ami nélkül úgy érzem nem mehetek el innen: az a Pekingi kacsa. gész nap erre készítettem a gyomromat, úgyhogy irány: Liu zhai shi fu Pekingi kacsa családi étterme. Pici mellékutcában, egy hutong szélén áll ez a híres kis hely, ahol 8 generáció óta készítik a Csing dinasztia sült kacsáját. Mikor beléptem csak egy család falatozott csendesen, kerestem egy helyet, ahonnan beláttam a teret és rendeltem egy fél adagot. Persze ez nem egy egész kacsának a felét jelenti, de akkor is, úgy éreztem elég lesz. Mikor leültem vettem észre, hogy ez tulajdonképpen egy hutong fedett udvara, körben 8 lakás, ahol szintén az étterem részei, konyhája, külön termei helyezkednek el. Zseniális! A bútorok, a tető, minden láthatóan régi, szépen megőrzött, nagyon autentikus. Amíg vártam az állatra kiolvastam az étlapot. Azt írták, hogy Liu Zhai kacsája híres a hús minőségéről és az elkészítés módjáról. Helyi, friss kacsából főzi és jujube gyümölcs fáját használja hozzá, ami a fordító szerint zsidótövisbogyó. A speciális sütő és ez a bizonyos fa adja azt a különleges aromát, ami eme kacsa sajátja, s lesz a bőre gesztenyebarna, ropogós, de egyben szaftos és lágy. Már a mód, ahogy kihozták mesebeli. A szépen felszeletelt kacsa egy kacsa formájú porcelán tálalón, hozzá egy kis emelvényen gőzölt, nagyon vékony tészta lapok (mint a palacsinta, csak se nem édes, se nem sós). Hogy a lapocskák ne száradjanak ki a bambusz edényke alatt forró víz biztosította a folyamatos gőzölést. Mindemellé hoztak még egy tálat, mindenféle szósszal és apróravágott uborkát, hagymát, dzsemet, no meg a kihagyhatatlan csilit. Az élményt nem lehet leírni, de valamit megpróbálok. Felveszed a villára, akarom mondani a pálcikára a szelet kacsát, belemártogatod finoman a sűrűn folyó, kátrányfekete keményítő szószba, beveszed a szádba és ízek színfoltjai keverednek össze az omlós, szafttal átitatott húslével. Lágy, de nem mállik szét, sós, de pont megfelelően és a bőre… na az valami egészen különleges volt. Ilyen bőrt még nem ettem soha, az maga volt a költemény. Zselés, de nem nyálkás, könnyen roppanós, szaftos, nem túl zsíros és inkább édeskés. Brutális! Becsuktam a szemem és próbáltam csak benne lenni az élményben. Nagyon jólesett… Az előtérben végignéztem a fotókat, állítólag járt már itt az elnök is, sajnos nem ismertem fel senkit közülük.

Mikor 5-re visszaértem a szállásra szinte már fáztam a süvítő szélben. Zuhany, telefon haza, majd megírtam a jegyzeteimet, ugyanis most nem volt időm naplót írni. Elkészült a mosásom is, úgyhogy indulásra készre pakoltam a hátizsákomat, megnéztem Rozit (kiscicám) a kamerán és leszerveztem néhány szuper programot a következő napokra. 11 volt, mire odáig jutottam, hogy lefeküdjek. Holnap már egy másik féltekén fogom álomra hajtani a fejem.

(A következő hónapokban pár-naponta fog megjelenni egy-egy új bejegyzés, az utazásom folytatása. Ha nem szeretnél lemaradni róla iratkozz fel! Ezt úgy tudod megtenni, hogy rákattintasz a "Feliratkozás" gombra akkor, amikor az oldal legtetejét, a főcímet nézed. Megtiszteltetés, ha megteszed! Ha szeretnél üzenni nekem, az oldal alján azt is megteheted!)