Uram, a késemért jöttem

Hol vagyok most? Egy repülőgépen, a csodálatos Emirates flight-on, amin még sose. Természetesen az ablak mellett ülök (mindig nagy lelkesedéssel nézek kifele, sokszor még akkor is, amikor sötét van), mellettem két ázsiai emberke alszik, előrevetítve, hogy ha ki szeretnék menni ez alatt az 5 óra alatt, akkor csakis rajtuk keresztül. Ehhez hozzátartozik az a 1,5 l kóla, amit a reptéren fogyasztottam el a hőségre való tekintettel, de hát ez van. 10.660m magasan, 937 km/órával száguldva -46 celziusz fok van, ami teljesen valószerűtlen. Imádom!

Na de miért pont Szingapur? Nekem általában ezek úgy “beakadnak”. Mikor Nepálban jártunk valami miatt már kinéztem magamnak, hogy majd Thaiföld után onnan jövünk haza. Végül nem így lett, de a cél megmaradt. Amikor idén azon gondolkodtam, hogy merre, a tavalyi év után mindenképp Ázsia jött számításba. Egy olyan országot szerettem volna, ami kicsi, mert nincs most annyi erőm, hogy bejárjak egy nagyobbat és úgysem tudok uralkodni magamon, ha már egyszer kijutottam oda. A másik szempont, hogy most ne legyen olyan szegény, mint Nepál. Azt hiszem megtaláltam Nepál ellenpólusát egy fejlett, gazdag metropoliszt, a fél-London méretű városállamot, ahol “csupán” 5,6 millióan laknak. Lesznek itt malájok (az eredeti őslakosok), kínaiak (nagyrészt ők népesítik be ezt a területet), indiaiak és persze indonézek. Ennek megfelelően a vallási paletta is igen széles: főként buddhisták, de vannak keresztények, muszlimok, dívik a a taoizmus és a hinduizmus is. Vonzó ez a vegyes saláta Ázsia szívében, ráadásul nem kisebbtől hallottam róla először, mint Rejtő Jenőtől. Igen, a “Piszkos Fred, a Kapitány” jó része Szingapúrban játszódik.

“- Beszéljen még a kikötőről. Szóval ott külön társadalmi osztályok vannak?

Mr. Irving kipirultan, csillogó szemmel hallgatta.

– És… ezeknek “igazi” klubjuk van?

– Azt elhiszem. Szingapurban az a leghíresebb, hogy “klubok” vannak. Kint a Szingapur folyó táján, a kínai negyeden túl következik a klubváros. Ott sok ilyen gomba izé van, a föld alatt…

– Katakomba?

– Igen. Az van ott. A sok föld alatti kijárás előnyös az egyleteknek.”

Rejtő idejében még lehet, hogy voltak gengszterek, triádok, ópium barlangok és vörös lámpás negyedek, de ma már ez a Világ egyik legbiztonságosabb országa. Nem csak szabályok vannak, de be is tartatják és így be is tartják őket. Félelmetes fejlődésen ment keresztül pár évtized alatt, figyelnek a fenntartható fejlődésre, zöld energiára, dolgoznak az elsivatagosodás ellen és nem utolsó sorban 20 év alatt 23%-al növelték a sziget területét némi homok óceánba való szórásával. Mivel pici az ország alapterülete nem tudja megtermelni azt az élelmet, amire az embereknek szükségük van, így szinte mindent importálnak. Életbe léptették a “30-ra 30”-stratégiát, azaz 2030-ra szeretnék elérni, hogy a szükségleteik 30%-át megtermeljék a határaikon belül. Létrehozták a hidroponikus farmokat, ahol zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek egymás fölött, emeletesen, fény nélkül, pusztán LED-világítással. És még megannyi újítás, hightech csavar… Nagyon érdekel az az ország, ahol a köpködést és a szemetelést brutálisan büntetik. Ezért nem is szabad rágót behozni az országba… Rágót!!!!!  Nem gyártanak, nem forgalmaznak, nem hoznak be rágógumit!! Csak gyógyászati céllal lehet használni, de azt is igazolni kell. A másik, hogy nem szabad se enni, se inni a járműveken. Még vizet sem!!!! Hát ezt látni kell!

Az egyetlen, amitől tartok az a szubtrópusi hőség, 80% fölötti páratartalommal. 130km-re van az Egyenlítőtől, szóval nem meglepő, ez az esőerdők és így a mindennapos eső otthona. 2 monszun van egy évben, most van a kevésbé kedves, amikor bizony sokat esik. Ehhez hozzájárul a környező országok erdőtüze is, ami segíti a csapadékképződést. Tudtad, hogy minden esőcsepp közepében van egy pici porszem? Érdekes. Hát meglátjuk! 

Kedves Olvasó! Szívesen teszem közzé utazásom történetét, s bár most egyedül utazom így mégis az az érzetem, hogy nem vagyok egyedül. Ezt kapom én. Amit pedig remélem, hogy adni tudok az rajtam keresztül az az élmény, hogy másodkézből hallasz véleményt egy helyről, s így hátha megtetszik annyira, hogy amikor pont odajutsz az életedben, hogy nekiindulnál a Világnak, célirányosan tudod majd ezt az utat választani. Talán neked is “beakad” Szingapur.

A következőkben napról-napra itt olvashatsz erről az útról, néhány kép kíséretében. Persze nem biztos, hogy minden nap menni fog az írás, ezért ha feliratkozol, akkor biztos kapsz róla értesítést. Ha van kedved, gyere velem!