Momo és a görög széna

Mai vezető hír: a nők kétszer olyan gyakran válnak depresszióssá, mint a férfiak, ráadásul ez a szám nőknél akkor kisebb ha edukáltabbak, a férfiaknál viszont pont fordítva, akkor depressziósabbak, ha tanultabbak… És egy nepáli mondás még: felnevelni egy lányt annyit tesz, mint a szomszéd kertjét locsolni...

Ma egy főző-tanfolyamon vettem részt, nevezzük inkább workshopnak, amit még a Tripadvisoron találtam. A megbeszélt időben egy kislány jött értem, hogy elkísérjen a mellettünk levő utcában található iskolába. Mivel off-season van, én voltam az egyetlen tanuló, mind a 3 csajszi csak nekem segített, nekem készítette elő a dolgokat. Először Nilan, a vezető elvitt egy fűszer boltba és végig mutogatott mindent, mi-mire való, milyen betegségeket lehet vele gyógyítani, mindent megszagoltatott velem és sokat nevetett azon, hogy én ennek töredékét sem ismertem. Séta közben sokat tudtunk beszélgetni. Nagyon szegény családból származik, egy Pokhara melletti kis faluból. Ez a főzőiskola ad neki szállást és támogatja a tanulmányit, ugyanis szálloda menedzsmentet szeretne tanulni külföldön. Itt egy átlagkereset 33.000Ft!!!!!

Mikor visszaértünk jött a teszt, ismét elém tették a fűszereket, immár kisebb adagokban és mondjam vissza… ráadásul angolul. Háááááát! Mindegy, nagyon jól szórakoztunk, a vizsgán - ha lett volna - nem mentem volna át. Végül a képen látható fűszerekkel dolgoztunk. Meg is próbálhatod felismerni, igaz az illata némileg segíthet, nekem mondjuk nem sokat (föntről jobbra haladva:  kurkuma, kömény, só, fenugreek seeds amit görögszéna magnak fordít a net, fekete mustár, himalájai bors, csili, középen meg curry.)

A konyha nagyon klasszul fel volt szerelve mindennel, igazából 12 kis főzőhely volt kialakítva, de annyian azért nem szoktak itt tevékenykedni. Egy másik szobában történt az előkészítés és legelőször a menü kiválasztása, ugyanis 3-ból lehetett egy 4-fogásos menüt összerakni. Levesnek a Thukpa-t választottam, aztán a híres és mindenhol előforduló Dal Bhat következett, ezzel együtt a Chicken curry és végül csokis momo (ami szintén nagyon nepáli kaja, ugyan nem a csokis, hanem a húsos változata). Először teát főztünk. Speckó nepáli teát, amihez fel kellett forralni a tejet, de habzásig és utána tenni bele a speckó fűszerkeverékeket, amitől egy édes, semmihez sem hasonlítható, de nagyon karakteres és nagyon-nagyon finom, fűszeres tea lett belőle. A többi étel elkészítése úgy nézett ki, hogy a hagyma és gyömbér kivételével mindent felvágtam és Nilan utasításai alapján sorra raktam össze a hozzávalókat főni. Mivel pici kuktát használtunk, sőt egyszerre többet is, hogy párhuzamosan elindítsunk mindent igen hamar elkészültek a kis adagok, amiből ők is kaptak. Nevettek, hogy nem ismertem fel a mustár levelét, amit párolva meg is ettünk és azt is megtudtam, hogy sokkal jobb a csirkét csonttal együtt főzni, nem filézve, mert akkor a fűszerek jobban átjárják…, a rizs főzésénél meg késhegynyi vajat tesznek a másfélszer annyi vízhez, hogy igazán finom legyen (basmati rizset használtunk). Megtanultam hogy kell a momo tésztáját gyúrni, nyújtani és hogy kell pici táskákat készíteni belőle. Iszonyú finom lett minden és nagyon jó hangulatban telt ez a pár óra.