Harmónium, jakfarok és doboló jeti

A reggeli nagyon rendben volt: tojásrántotta, bab, sült virsli és a szokásos lekvárok, meg müzlik. A legjobb a mangólé volt, a legrosszabb az a zene, ami minduntalan ismétlődött 20 másodpercenként… A recepciónál beleolvashattam a Kathmandu Post-ba. Fő cím: újra probléma a dengue-láz, ennek ellenére kevesen vettek részt a hivatalos megbeszéléseken, a városvezetők nem veszik komolyan. A 8-oldalas napilapban egy teljes oldalt szenteltek az orosz-ukrán háborúnak, noha csak annyit tudtam meg belőle, hogy hol hányan haltak meg, de azt nagyon hosszasan. 

Egész éjjel esett, reggel szikrázó napsütésre ébredtem, mégsem értem, hogy az utcákon hogy nincs nyoma a víznek?! A mai tervem az volt, hogy végigjárom a Lonely Planet ajánlott útvonalait, amiből már néhányat már ismerősként üdvözölhettem. Hát így a nap végén kijelenthetem, hogy sikerült, elég sok kilométert gyalogoltam és rengeteg szépséggel találkoztam.

Bemelegítésként leültem a Chhetrapati kereszteződésben a bácsik közé és velük együtt néztem a forgalmat. Annyira sikerült elbújnom, hogy csak minden harmadik biciklis riksás kérdezte meg, hogy hova szeretnék menni! Szóba elegyedtem egy 19 éves fiúval, aki egyébként mandala-festőnek tanul és mesélte, hogy mikor a Covid miatt lezárták a várost fél évig nem szabadott kimenni az utcára. Katonák járőröztek mindenhol és pálcákkal ütlegelték a népet, ha valaki ki merészelt menni igazolás nélkül. Elnézve ezt a forgalmas kereszteződést nem nagyon tudom elképzelni emberek nélkül… Kérdezte, hogy hányan élünk az országomban, mikor kiderült mosolyogva mondta, hogy ők 10 millióan vannak csak itt, Kathmanduban. De “ismerte” Magyarországot a mobilok aksijáról… 

Végigjártam a templomokat. Shiva egyik templomán a sok zenélő alak között felfedeztem egy jetit, az ország büszke szörnyét, amint ő is dobol. Ganésha templomai tele vannak erotikus ábrázolásokkal, kínos részletességgel kifaragott szobrocskákkal. De hát minden az utcán történik: a gyerekek ott tanulnak, a tyúkok össze-vissza futkosnak, egy széken épp hajnyírás történik, egy asztalon meg varrógéppel várja kuncsaftjait egy bácsi. Találkoztam harmónium-javítókkal, akik egy hatalmas rendetlenség közepén ősrégi(-nek tűnő) hangszereket reparáltak. Egy másik kis lyukban, pár utcával odébb fekete festékkel telifröcskölt fal előtt zabpehely csomagoló anyagokat nyomtattak nagy, őskori gépekkel. De be tudtam nézni dob-bőrözőkhöz, TV-javítókhoz, sőt fogorvosokhoz is. Szürreális látvány mindegyik, de ez utóbbi a vödörnyi kihúzott foggal a vitrinben azért mindent vitt. A váróterembe is bekukkantottam, hát ott olyan rajzokat találtam, amiken a fogszuvasodás gonosz démonokként volt ábrázolva, úgyhogy inkább odébbálltam. 

Ahogy halad az ember az utcán - és figyel nehogy elüssék -  oldalra is kell nézni, mert minden sikátor tartogat valami kis csodát, csak le kell hajolni, át kell menni egy alacsony átjárón és máris egy belső udvarrendszerben vagy, ahol egy szentély, egy sztupa vagy csak az ősi, csodálatosan kifaragott newari ablakok várnak. Az árnyoldala, hogy széttaposott patkányok is megtekinthetők ugyanitt (ami valószínűsíti az élő példányok jelenlétét is). A gyerekek lelkesen ugráltak körül mikor meglátták a fényképezőgépemet. Először azt hittem elmenekülnek, de csak hívták a társaikat és boldogan pózoltak. Ráadásul nem a fizetségért, amiért nagyon hálás voltam. Mindig megmutattam nekik az elkészült képeket, ami rendre újabb visításokat váltott ki belőlük.

A vízellátás nem egyszerű itt. Kutak vannak besüllyesztve az út szintje alá, ahova lejárnak az emberek és nagy kaniszterekben hordják haza a vizet. De itt mosnak, tisztálkodnak, fürdenek is.

A kulináris részéről még nem is meséltem. Sok helyen lehet kapni szárított vízi bivaly húst, csíkokra tépve, meg halat, szintén szárítva, nem kevésbé büdösen. Kóstoltam egy nagyon finom, hűsítő, joghurtszerű “lassit”, ami édes és tele van mazsolával, meg magvakkal (20 nepáli rúpia, ami 52Ft). Ezt egy gyönyörű templom aljából árusították nagy üzemben. Ezen a téren (Asan Tole) át vezetett évszázadokon át a Tibet felé tartó karavánút és ez ihlette meg Cat Stevens, hippi zenészt is, aki Katmandu c. számát itt írta meg.

https://www.youtube.com/watch?v=pHOTPmrxSpc&ab_channel=CatStevens%2FYusufIslam

Kipróbáltam egy gyömbéres tengeri fű - tojáslevest (400NRP), szintén fenomenális, ráadásul pótolta azt az eszeveszetten sok vizet, amit kiizzadtam. A bazárban lehet kapni még ezerféle fűszert, mindenféle teát, olyan zöldségeket, amiket nem is ismerek fel és ugyan nem étel, de lehet kapni jakfarkat is.

A monszun szerencsére ma sem éreztette az erejét. Kezdek ráhangolódni a városra és a külső zsizsgés mellett végre megjelent a belső csend.